A bálnák kommunikációja az egyik legizgalmasabb és legösszetettebb jelenség az állatvilágban. Ezek a hatalmas tengeri emlősök különféle hangokat és dalokat bocsátanak ki, amelyek nemcsak egymás közötti kommunikációt szolgálnak, hanem a tudósok számára is rengeteg információval szolgálnak a bálnák társadalmi viselkedéséről, szaporodási szokásairól és a tengeri ökoszisztémák működéséről.
A bálnák hangjai és dalai rendkívül változatosak. A hosszúszárnyú bálnák híresek komplex, hosszan tartó énekeikről, amelyek akár órákon át is tarthatnak. Ezek az énekek összetett szerkezetűek és ismétlődő mintázatokból állnak, amelyeket a hím bálnák valószínűleg a párzás időszakában bocsátanak ki, hogy vonzzák a nőstényeket. Az énekek gyakran régiók szerint változnak, ami arra utal, hogy a bálnák kulturálisan is különböznek egymástól, hasonlóan az emberi nyelvekhez.
A bálnák kommunikációjának másik fontos eleme a klikksorozatok és kattanó hangok, amelyeket elsősorban a fogascetek, például a delfinek és a kardszárnyú delfinek használnak. Ezek a hangok főként az echolokációhoz kapcsolódnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy tájékozódjanak a sötét, mély vízben, és zsákmányt találjanak. Az echolokáció során kibocsátott hanghullámok visszaverődnek a tárgyakról, így a bálnák pontos képet kaphatnak környezetükről.